Tegnap elég rosszul voltam, elkezdtem írni egy posztot a blogba, de végül nem küldtem el. Nagyon magányosnak és szeretethiányosnak éreztem magam, valamiért előjöttek ezek az érzések. Természetesen nekiálltam tumblr-t nézegetni, ami csak rátett egy lapáttal... voltak ott vagdosós képek is, azok sem segítettek, csak vagdosni akartam tőlük magam. Végül persze nem tettem meg, úgy éreztem, van bennem annyi tartás, hogy ne csináljam.

Iszonyúan hiányzik, hogy legyen mellettem valaki, pontosabban egy pasi. Néha azt érzem, hogy totálisan kapcsolatfüggő vagyok, bár aztán mindig belegondolok, hogy ez talán mégsem igaz. Ugyanis ha kapcsolatban voltam valakivel, általában szabadulni akartam belőle. Viszont amikor nincs senkim, akkor vágyom rá. Valahogy sosem jó az, ami épp van. Talán ez a borderline egyik tünete lenne? Hm, nem tudom. 

Utoljára májusban volt barátom, mármint akkor szakítottunk. Eléggé megviselt. Épp orvosnál voltam, mikor szakított velem Facebookon. Apám egy villamosmegállóra volt tőlem, de olyan pánikrohamom volt, hogy alig bírtam elmenni hozzá. Végül ő vitt haza, napokig csak sírtam, nem mentem sehova, nem ettem, nem ittam, nyugtatókon éltem. Nem vagyok büszke arra a pár napra, de szerintem viszonylag hamar összekaptam magam ebből az állapotból, ami jó. Azért még mindig szenvedek miatta elég sokat, sajnos vagyok olyan hülye, hogy nézegetem az adatlapját, ahol ott vannak a képek az új barátnőjével... Viszont tudom, hogy lesz jobb, és teljesen pozitívan állok a dolgokhoz.

Tudom jól, hogy miért jött elő bennem ez az érzés, de nem igazán szeretnék most még írni róla.