Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e újra blogot, vagy sem, illetve hogy miről írjak. Aztán végül oda jutottam, hogy megpróbálom, és meglátjuk mi lesz belőle. Két dolog húzott az "Igen, írj!" felé, az egyik, hogy egy nagyon jó barátom állandóan "csesztetett", hogy írjak, persze semmi erőszakkal, de hatott rám. A másik, hogy emlékszem, jobb volt kiírni magamból mindent. Általában pozitív, és segítő visszajelzéseket kaptam, egyvalakire emlékszem csak, aki nagyon köcsög dolgokat írt a chatbe, amin eléggé fel is idegesítettem magam. De ez már a múlté.

Talán túl pozitív voltam, amikor írtam a bal oldali modulba azt a kis bevezető szöveget, vagy nem is tudom minek nevezzem, ezért ki is töröltem, majd írok helyette mást.

Nos, a helyzet az, kedves olvasók, hogy jövő hét kedden kórházba vonulok, illetve bejárós leszek. És arra gondoltam, hogy egy doc-ba írok minden nap, majd vasárnap kiszedem belőle a lényeget, és azt teszem közzé itt. Elmondanék mindent erről a helyről, a terápiákról, névtelenül az emberekről...stb. Az intézetet nem szeretném megnevezni, szerintem aki tisztában van azzal, milyen rehabok vannak, az rá fog jönni, melyikről is lesz szó.

Nem mondom, hogy hét közben esetleg nem lesz bejegyzés, de nem ígérek előre semmit. Majd meglátjuk mit hoz a sors. Alakul, ahogy alakul.

Igen, félek a kórháztól, félek, hogy mit fog kiváltani belőlem, hogy milyen hatással lesznek rám, az emberektől, hogy nem fognak elfogadni, és egymagamban leszek fél évig minden nap, és leginkább attól, hogy nem fogom tudni végigcsinálni. Miért gondolom ezt? Mert mindig az volt, ha úgy gondoltam, hogy egy pszichológus már "túl sokat tudott", túlságosan "túrkált bennem", akkor annak a terápiás kapcsolatnak vége lett. Nem bírtam el a sok dologgal, ami felszínre jött, de most reménykedem, hogy mivel kb reggeltől majdnem estig bent leszek, és terápiáznak, nem fogom megszakítani ezt. Talán nem fognak fájni annyira a dolgok. Bár ezt kétlem...

Lényeg a lényeg, most nem akarom feladni a gyógyulást, végig szeretném csinálni, és egyelőre - így, hogy még nem kezdtük el - érzem magamban az erőt hozzá. Mi lesz később, nem tudhatom. 

Egy dolgot viszont tudok: Meg akarok, és meg fogok gyógyulni. Fel fogok állni.