Mindig visszafordul az ajtóból, hogy ellenőrizze, elzárta-e a gázt? Mintha valami belehasítana a zsigereibe, amikor valaki elmozdítja a polcról szabályos rendben elhelyezett dísztárgyait? Kétpercenként rohan a csaphoz, hogy lemossa a kezéről a szennyeződéseket? Ezekben az esetekben alaposan gondolkodjon el dr. Fehér Gabriella pszichológussal készített interjúnkon, ugyanis könnyen meglehet, hogy Ön is kényszerbetegségben szenved.

Mit értünk kényszerbetegségek alatt?

Gondolati, illetve cselekedeti kényszert. Ez azt jelenti, hogy a betegeknek bizonyos belső kényszer hatására valamilyen cselekedetet vagy gondolatot ismételgetniük kell. Ezek a tevékenységek és gondolatok igen széles skálán mozognak: a cselekvések közül a tisztasággal kapcsolatos kényszerek a leggyakoribbak, például a kézmosási kényszer, amikor a beteg néha már addig mossa a kezét, hogy az kisebesedik. A környezetének sokszor persze csak annyi jön le ebből, milyen tiszta ember az illető… A gondolati kényszerre pedig tipikus példa, ha valaki állandóan azt ismételgeti magában, hogy be fog szennyeződni, vagy bántani fog valakit, akit egyébként nagyon szeret. Bármilyen gondolat kényszergondolattá válhat. A legnagyobb probléma az, hogy a gondolati kényszer további szorongást generál, amitől a beteg nem tud megszabadulni.

Hol húzódik a határ úgymond egészséges mértékű kényszeresség és kényszerbetegség között?

Akkor beszélünk betegségről, ha a kényszer már meggátolja a beteget a mindennapi életvitelében, amikor a normális élet már nehezen egyeztethető össze a kényszerrel.

Igaz az, hogy valamennyire egy kicsit mindenki kényszeres?

Orvosi értelemben nem, a szaknyelvben inkább betegség-kategóriaként használjuk azt a szót, hogy kényszer. Ismétlődő cselekvései, rigolyái tényleg szinte mindenkinek vannak. Ha nem betegségszinten nézzük, a babonák is kényszerek: tudom, hogy butaság valamit lekopogni az asztalon, mégis ott az indíttatás, hogy lekopogjam, és ha valami miatt mégsem tehetem meg, szorongást generálhat, hátha akkor valami nagy baj fog érni. A gyűjtés és a gyűjtögetési kényszer ugyanerről a tőről fakad. Az antik tárgyak gyűjtése még normális lehet, de ha a lakásba alig lehet bejutni a lomoktól, az már betegség. Önmagában nem baj, ha a könyveknek bizonyos szögben kell állniuk a polcon, és az sem feltétlenül kiált orvosért, ha mindig visszafordulunk az ajtóból ellenőrizni, elzártuk-e a gázt – ez még enyhe kényszeresség. Ha viszont emiatt nem jutunk el a munkahelyünkre, már betegségről beszélünk.

De mégis mi váltja ki ezeket a viselkedésformákat?

A kényszeresség minden esetben szorongásra vezethető vissza. Vagyis egyfajta szorongásoldó technikáról beszélünk, ami mindenképpen belső indíttatású, és valamilyen külső stressz aktiválja.

Van jellemző alanyi köre a kényszerbetegségeknek?

Nem igazán beszélhetünk egyetlen kiemelten jellemző csoportról. Nőknél, férfiaknál, felnőtteknél, gyerekeknél egyaránt bármikor jelentkezhetnek hasonló tünetek. Sőt, azt kell mondjam, hogy a kényszerbetegségek nagyon gyakran gyerekkorban kezdődnek, és onnan húzódnak át felnőttkorba. A gyerekek fokozottan a szokásaik rabjai, és éppen emiatt náluk nem is feltétlenül veszik észre a szülők, ha a kényszerek elérték a problémás szintet. Példának okáért a hajrágcsálás, a körömrágás is kényszeres viselkedés, vagy azt is gyakran látjuk gyerekeknél, hogy úgy mennek a járdán, hogy csak minden második kockakőre hajlandóak rálépni. Ezeket sokszor nem veszik komolyan, rossz szokásként tudják le őket, pedig érdemes a hasonló dolgokat figyelmeztető jelként tekinteni, és megkeresni a szorongás okát.

Mik a leggyakoribb kényszerbetegségek?

Az említett kézmosási kényszer, a rendrakási, takarítási kényszer különösen gyakoriak, de sokszor találkozunk például számolási kényszerrel is. Ilyenkor a beteg kényszeresen mindig mindent megszámol, aztán elölről kezdi. Hasonlóan kellemetlen az olvasási kényszer is, amikor az ember például nem képes továbbmenni valahonnan, amíg minden szöveget el nem olvasott, amit ott lát. Gyakori az attól való félelem is, hogy fizikailag bántani fog valakit, akit egyébként nagyon szeret.  Az utóbbi időszak szülöttei pedig a számítógépes kényszerek, amik az internetezéshez, a játékokhoz kötődnek: a beteg nem képes elszakadni ezek miatt a komputertől.

Tisztában van-e vele a kényszerbeteg, hogy beteg?

Egy bizonyos szint felett nagyon is. Aki szenved a kényszerbetegségétől, pontosan tudja, hogy teljesen értelmetlen, amit csinál. Gondoljunk bele: a kézmosási kényszerben szenvedő betegnek már sebes a keze, fáj neki, és pontosan tudja, hogy teljesen felesleges megint megmosnia, mert csak még sebesebb lesz, de mégis úgy érzi, hogy piszkos, és meg kell mosnia. Nem véletlen, hogy nagyon gyakran ők maguk fordulnak szakemberhez a problémájukkal.

Mi ilyenkor a megoldás?

A kényszert kiváltó szorongás hátterét kell felderíteni, a szorongást oldani, és a kényszerek ördögi körét megszakítani. Erre rengeteg technika létezik a relaxációs módszerektől kezdve a házi praktikákon, kikapcsolódásokon, pihenésen át egészen a pszichoterápiáig, gyógyszeres kezelésekig. A kényszerbetegségek többnyire nehezen gyógyíthatók, amiben az is közrejátszik, hogy a kényszeresség egyfajta személyiségjellemző. Aki kényszeres személyiségű, azt élete végéig kísérheti a kényszer is, és mindig könnyen produkál kényszeres viselkedést. Sőt, a kényszer tárgya váltakozhat is.

Ez azt jelenti, hogy valakit kikezelnek az egyik kényszerből, és utána átesik egy másikba?

Igen, van, hogy valaki mintegy „vált” a kényszerek között: a beteg részt vesz a terápián, ideiglenesen meggyógyul, ám legközelebb új tünettel tér vissza a kényszer a kiújult szorongás miatt. Ilyen szempontból tehát nem a kényszer jellege, hanem a kényszer léte az igazán lényeges.

Az eddig elmondottak alapján bizonyos függőségek, így például a szerencsejáték-függőség elég közel állnak a kényszerbetegségekhez.

Rokon jelenségekről beszélünk, de kényszer és függőség nem feltétlenül azonos. A függőségek is kényszeres ismétlésen alapulnak, itt azonban más tényezők is közrejátszanak. Az alkoholisták, kábítószer-függők esetében a legnyilvánvalóbb ezek közül a fizikai addikció.

Járnak-e egyéb lelki vagy fizikai problémákkal a kényszerbetegség?

Mivel a kényszerbetegség a szorongásra vezethető vissza, az összes szorongásos tünet és betegség jelentkezhet vele párhuzamosan a gyomorfekélytől kezdve a szédülésig, a szívdobogás-érzésig. Gyakran társul depresszióval is.

Említette, hogy a kezelés nehéz, de lehet-e mondani azt illetően bármit, hogy átlagosan mennyi ideig tart, mire sikeres lesz?

A kezelés ideje nagyon változó, és jelentős mértékben függ attól is, mennyire súlyos a beteg állapota. Így aztán nem tudok átlagos gyógyulási időről beszámolni, az mindig egyénenként változó. Jellemző ugyanakkor, hogy általában gyorsabb a kezelés, ha a betegséget már az elején sikerül elkapni, és léteznek bizonyos nagyon régóta fennálló, rendkívül súlyos kényszerek, amelyet nehéz gyógyítani. De ezekben az esetekben is jelentősen csökkenteni lehet a tüneteket, és bár tökéletes eredmény nem várható, már ez is nagy segítség az érintetteknek.

/forrás: mypin.hu/